Psa 10 | HunIMIT | STEP | Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?

Psalms 10

1 Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében? 2 A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak. 3 Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót. 4 A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai. 5 Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi. 6 Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban! 7 Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság. 8 Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik. 9 Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza. 10 Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak. 11 Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha. 12 Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról! 13 Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon? 14 Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője. 15 Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad. 16 Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek. 17 Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet; 18 hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.